Filmworlds b2

Filmworlds-2

Ryan közlegény megmentése, a filmtörténet legjobb csatajelenete

2016. január 08. - Harmat Árpád Péter

Igen, természetesen a Ryan közlegény megmentéséről van szó! Arról a filmről, mely 1999-ben 5 Oscart és két Golden Globe –ot nyert, miközben több orgánum is a világ legjobb filmjei közé választott. Steven Spilberg alkotása az IMDb –n 8,6 pontot, a Mafab –on 88% -ot, az Indexen pedig 9,1 pontot kapott. A Filmwords blog most elsősorban egyetlen jelenet, egy alig 24 perces rész miatt foglalkozik az alkotással. De előbb a körülményekről pár szót.

ryan.jpg

A Ryan közlegény elkészítésének két célja volt: egyrészt a háború átélhető bemutatása (afféle ízelítő jelleggel), másrészt egy érzelmeinkre ható, lelkivilágunkat feldúlni akaró – tipikusan amerikai történet – elmesélése. Mindkettő sikerült, bár igazi értéke leginkább csak az elsőnek van. Hogy miért? Mert a „legkisebb fiú” megmentésének terve, a szent célért való összefogás létrehozása és a „mind feláldozzuk magunkat a nagy ügyért” típusú gondolatiság megfogalmazása a legkevésbé sem új a filmvilágban. És ha már ebben a „kategóriában” vizsgálódunk, akkor nekem speciel a Kurosawa ihlette Hét mesterlövész 1960-as sztorija jobban bejön, amikor a rosszfiúk csapata, Charles Bronson, Yul Brynner és Steve McQueen részvételével egy egész mexikói falut ment meg (élete árán).

Viszont a háború átélhető bemutatása zseniális Spielberg filmjében. Az a bizonyos 24 perc kétségtelenül a filmtörténet egyik legnagyobbja. Az amerikaiak 1944 június 6-án kezdték meg Európába szállítani csapataikat, hogy azok részt vegyenek (az angolokkal és franciákkal közösen) a náci Németország legyőzésében. Ez volt a híres normandiai partraszállás, melynek első napján 170 ezer szövetséges katona ért partot Franciaországban. Ám arról már kevesebb szó esik, hogy 10 500 katona is odaveszett azon a napon. Ennyien estek el a németek gyilkos golyózáporai nyomán, az aknavetők és lövegek rájuk irányuló zárótüzeiben. Ha utána számolunk ez „csupán” 6%, ám csak akkor tartjuk kevésnek, ha mi magunk nem tartozunk bele abba a bizonyos hányadba.

ryan3.jpg

Nos, Spielberg megmutatta, hogy mit érezhettek azok a katonák 1944 június 6 –án. Látjuk az egészet Miller százados (Tom Hanks) szemével, aki sisakja pereme alól nézte a partraszálló hajó belsejét, az első német lövedékek becsapódását, illetve közvetlen társai halálát. Szinte érezzük a partraszálló hajóban arcára fröccsenő tengervizet és vért, majd a homokos part lágy és süppedős homokját. Ott vagyunk vele, amikor elesik, és egy pillanatra elhalkul körülötte a csatazaj, mert a víz alá merül és vele vagyunk akkor is, mikor szinte megsüketíti a becsapódó gránátok robbanásának ereje. Éles valóság számunkra az a látvány is, ami a partraszálló katonákat fogadja: a rengeteg vér, a leszakadó végtagok és a találatot kapott katonák haldoklása. Mindez tökéletes realizmussal és átélhetően közvetlen formában van elénk tárva, fantasztikus pillanatképek, részletesen kidolgozott jelenetek és korhű háttér bemutatása mellett. ... És akkor egyszer csak azt érezzük, hogy mi vagyunk ott azon a bizonyos parton, a golyózáporban, fedezék nélkül. Nekünk kell túlélnünk az egészet és eljutnunk a biztonságba. (Ha van olyan egyáltalán a nácik által belőtt partszakaszon.)

ryan4.jpg

A jelenet persze hamar véget ér, és jön maga a történet: egy kis létszámú katonai egység vándorlása egy bizonyos James Francis Ryan közlegény felkutatásáért, mert a hadvezetőség hazaengedi az illetőt három bátyjának hősies halála miatt. A kis csapat minden tagja egy külön kis történet, de mindegyikük közül a parancsnok, Miller százados a legérdekesebb. Spielberg jól alakítja a helyzeteket, érdekesek a párbeszédek, jók a harci jelenetek és persze jól kidolgozott a későbbi fő konfliktus is, nevezetesen a megmentendő közlegény ultimátuma: addig nem megy haza, amíg nem teljesíti kötelességét. Így aztán a megmentő csapat is marad, és nagyrészt feláldozza magát a győzelemért (és Ryan közlegényért).

Jó sztori, de a film igazi értéke az a bizonyos 24 perc a normandiai partokon. Emlékszem, amikor először láttam, a székhez szegezett és arra gondoltam: aki a történelemről (és annak leggyilkosabb fejezetéről: a második világháborúról) nem csupán olvasni akar, hanem át is szeretné élni, annak ezt a filmet (és annak ezt a jelenetét) látnia kell. Spielberg kiérdemelte a legjobb rendezésért járó Oscart, önmagában azért a 24 percért is. A filmet 1998-ban forgatták és én azóta sem láttam ennyire megdöbbentő háborús képsorokat.

Értékelésünk: 10 / 9

9.jpg

Facebook közösségünk és Twitter csoportunk

A James Bond filmek kultusza

 

A bejegyzés trackback címe:

https://filmworldsvillam.blog.hu/api/trackback/id/tr588253294

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aegithalos 2016.01.10. 11:12:50

Beültünk feleségemmel megnézni, pár hülyegyerek lézerezte a vásznat a reklámok alatt. Feleségem morgott. Én már láttam a filmet előtte egyszer, én csak röhögtem. Elkezdődött a film, szerintem a srácok azt is elfelejtették, hogy pöcsük van, nemhogya pointert.

hungboy 2016.01.25. 12:00:52

@aegithalos: Ugyanez volt nálunk is (feleség, reklámok alatt ökörködők), aztán lenyíltak a rámpák az uszályokon és beleszegeződtünk az ülésekbe. Moccanni sem bírtam, hihetetlen élmény volt.
süti beállítások módosítása